Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Hacsak és Sejó
Pitymalló Kesely a Spinoza-házban

„A játék látszólag egymástól független jelenetekre tagolódik, és csak az előadás második felében kezd felderengeni, hogy a váltig forszírozott szóviccekből precíz, drámai kristályszerkezet formálódhat.”

Liszka Tamás

Molière nyomán: A ragaszkodók
Honvéd Kamaraszínház a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában

„Általában akkor jók a színészek, amikor a különösebb áttétel nélküli, pontosan körülrajzolt figurákat finoman karikírozva ábrázolják – a szó legjobb értelmében komédiáznak. Ha komolyak próbálnak lenni, akkor már valami hamis, valami közhelyes csúszik a játékba.”

Golden Dániel

Harold Pinter: A szerető
Tatabányai Jászai Mari Színház

„Miközben Szabó Márta kissé eltartja magától a szerepet, egy-egy ponton szinte maliciózusan tárja elénk a tipikus asszonyi kliséket és fogásokat. A hízelkedő dörgölőzést, a céltudatos sértődöttséget, a szeszélyes csáberőt.”

Stuber Andrea

Szakonyi Károly: Adáshiba
Győri Nemzeti Színház, Kisfaludy Terem

„Le a kalappal a díszletes és a kellékes előtt, mert alkotói díjra méltó munkával rendezték be a teret. A rádió, a kombinált szekrény, a rádióújság, a televízió, a subaszőnyeg a falon, a csillár…”

Zsigovics Gábor

Andrew Lloyd Webber – Tim Rice: József és a színes, szélesvásznú álomkabát
Debreceni Csokonai Színház

„Aztán mire odaérünk a darab második részében a Fáraó dalához, sok minden megváltozik. Egyrészt tudjuk, hogy jó a rendezés, és még jobb az előadás. Félplayback a zenei rész, de lendületesek az alapok, és a hangosítás kifejezetten színvonalas.”

Fáy Miklós

Peter Shaffer: Equus
Debreceni Csokonai Színház, Stúdiószínház

„Oláh Zsuzsa az anya szerepében egy a felszínen békésnek tetsző vulkánt jelenít meg iszonyú erővel és gyilkos visszafogottsággal. Az apa az elvi bástya, aki külön rendszert alkot. Garay Nagy Tamás plasztikusan mutatja be a minden erejével gyengeségeit rejtő karaktert.”

Kal Pintér Mihály

Charles Aznavour – Shaum McKenna: Éljen az élet!
Békés Megyei Jókai Színház

„A történet, amelyben a vérfertőző hercegi család tehetséges sarjadéka bevackolja magát az abszinttal átitatott párizsi alvilágba, hogy aztán fodros szoknyájú kurvák közé szorulva lessen kifelé, s pillogjon vissza megvetően félbolond családjára, egy émelyítő ponyvaregény sztorijával mérhető csak össze.”

Gabnai Katalin

Steel – A fém legendája
az ExperiDance előadása a Művészetek Palotájában

„Minden a rossz szellem műve. Eszerint a fém fejlődése a negatív erők játéka volt. A második felvonásra a táncjáték elkezdi önmagát élvezni, és ez a lelkesedés átragad a nézőkre.”

Dalmer Pál